Nyulak viselkedése

A házinyúl őse, az üregi nyúl, a nyúlszerű rágcsálók rendjébe tartozó kozmopolita emlős, amely képes alkalmazkodni a nagyon eltérő típusú élőhelyekhez is. Ennek következtében az üregi nyúl ma szinte az egész világon elterjedt. Bár a házi- és törpenyúl testméretei, testarányai jelentős eltéréseket mutatnak az üregi nyúlhoz képest, viselkedése szinte semmit nem változott a domesztikáció és a tenyésztés során. Csupán az egyes viselkedési formák előfordulási gyakorisága, intenzitása és időtartama mutat némi változást.

A házinyúl ethogramja a magatartás célja és funkciója szerinti csoportosításban a következő:

-Tájékozódás és exploráció: térbeli és időbeli orientáció, kereső és kutató viselkedés;

-Testápoló viselkedés: tisztálkodás és az ezzel kapcsolatos viselkedési formák;

-Anyagcserével kapcsolatos viselkedés: táplálékkeresés, evés, ivás, ürítés, pihenés és alvás;

-Támadás és védekezés: támadás, védekezés, menekülés és rejtőzködés;

-Építő tevékenység: üreg, vár építése;

-Területkisajátító viselkedés: területválasztás, -jelölés, -használat, -védelem;

-Fajfenntartáshoz kapcsolódó viselkedés: párzás, fészeképítés, ellés, utódgondozás;

-Társas viselkedés: távolságtartás, csoportképzés, társas élet, kommunikáció.

Orientáció (tájékozódás)

Az üregi és a házinyulat a tájékozódásban elsősorban a kitűnő szaglása segíti, de hallása és látása is kiváló. A különböző szagjelek az áll alatti, az ágyéktájéki és az anális mirigyek váladékai, valamint a vizelettel ürülő feromonok a tájékozódáshoz fontos információkat nyújtanak. Az áll alatti mirigyek váladéka a territórium és a csoporttársak megjelölésére is szolgál.

Exploráció (kereső-kutató viselkedés)

Ez a viselkedésforma elsősorban szimatolásban és ásásban nyilvánul meg, de gyakran rágással is párosul. A nyulaknak ez a fajta viselkedése nagyon fejlett, ami különösen akkor nyilvánul meg, ha az állat új, ismeretlen környezetbe kerül vagy megszokott környezetének egyes elemeit megváltoztatjuk. Exploráció hiányában is kialakulhatnak azonban abnormális/sztereotip viselkedési formák, de ezek előfordulási gyakorisága nagymértékben csökkenthető az állatok környezetének ingergazdagabbá tételével.

Testápoló viselkedés

A nyulak idejük jelentős részét (15-25%) tisztálkodással töltik. Ez egy igen jól fejlett, ún. allometrikus magatartásforma, ami azt jelenti, hogy a viselkedés egy állatnál történő megjelenése a csoporttársakban is hasonló viselkedést vált ki. A túlzott testápoló viselkedés azonban már abnormálisnak számít.
A nyulak komfortérzetének kialakításában azonban a tisztálkodáson kívül olyan viselkedésformák is szerepet játszanak, mint például a nyújtózkodás, az ásítás, vagy a tüsszentés.

Anyagcserével kapcsolatos viselkedés

A nyúl, mint növényevő faj a természetben sok időt és energiát fordít a táplálék keresésére. A nyulak életének első két hetében kizárólag a napi egy vagy több alkalommal történő szopás a táplálkozási viselkedés. A harmadik élethéttől kezdődően azonban egyre nagyobb időt igényel a szilárd takarmány fogyasztása, amit a tejjel szemben, napjában több alkalommal is fogyasztanak a nyulak intenzív körülmények között. Az evéssel eltöltött idő átlagosan 7-15% között alakul.

Sok más állatfaj mellett a nyúlra is jellemző, hogy laza csoportban, egymással kapcsolatban, de kellő távolságot tartva szeret táplálkozni.

A nyulakra jellemző táplálkozási viselkedés a cékotróf elfogyasztása, ami 3 hetes kortól kezd termelődni és ürülése napi ritmust követ.

A nyulak éjszaka aktív állatok, a nappalt pihenéssel töltik. A pihenés az állat idejének kb. 50-70%-át teszi ki. Általában a pihenés közel 30%-át az alvás teszi ki, ami történhet fekvő és ülő testhelyzetben egyaránt.

Támadás és védekezés

Ha a domináns egyed hirtelen mozdulattal fordul egy alacsonyabb rangú társa felé, akkor fenyegetésről beszélünk. Ilyenkor az egész teste előrenyúlik, könnyedén felemelkedik a végtagokon, a fülei felállnak. Ez az ún. fenyegető póz. Az alárendelt egyed ebben az esetben alávetettségi pózt vesz fel. Összekuporodik, fejét válla közé húzza és mozdulatlan marad.

Az agresszió normális viselkedésforma, mely a rangsorrend kialakítását segíti elő. Agresszióra leggyakrabban az azonos nemű kifejlett állatok között - elsősorban a bakoknál kerül sor - az anyákért és a területért folytatott küzdelem részeként.

Építő tevékenység

Az építő viselkedésben fontos szerepet játszik a tájékozódás (térbeli orientáció) és a tapasztalatszerzés. Építő tevékenysége során az állat a lakóhelyéül szolgáló közegben, (a nyúl a talajban) üreget váj magának. Ezekhez átlagosan 2,4-3,4 m hosszú, saját bejárattal rendelkező alagutak csatlakoznak. Az üreg elsősorban, mint menedék (búvóhely) szolgál, de az alom nevelésében is központi szerepet tölt be.

Területkisajátító (territoriális) viselkedés

A territórium feladata általában kettős: részben a táplálékkészlet megszerzésének, részben pedig a szaporodás zavartalan körülményeinek a biztosítása. Természetes körülmények között a nyulak az olyan területeket részesítik előnyben, amelyek talaja lehetővé teszi az üreg(rendszer) kialakítását, amelyek növényzettel gazdagon borítottak és így menedékül szolgálnak a ragadozók elől.

Fajfenntartáshoz kapcsolódó viselkedés

Tavasszal jobb a libidó és a vemhesülési arány, mint ősszel. Az anyai gondoskodásnak lényeges része a fészeképítés, ami a fialás előtt 2-3 nappal kezdődik. Ilyenkor szájukban szénát, szalmát vagy egyéb alomanyagot hordanak a fészekbe. Hormonális hatásra meglazulnak a szőrszálak, így az anya képes szőrt tépni a has és a mellkas tájékáról és kibéleli vele a fészket. A fészek minősége általában az elsőtől a 3. fialásig javul, majd folyamatosan romlik. Miután a fiókák elhagyják a fészket, anyjukat gyakran csak "hőforrásnak" használják.

Társas (szociális) viselkedés

A házinyúl őse, az üregi nyúl, kolóniában él, területhasználata igen gazdag, egyes helyeket előnyben részesít, szívesebben tartózkodik ott. Minden olyan alkalommal, amikor két vagy több nyúl interakcióba lép egymással, szociális viselkedésről beszélünk.

A nyulak társas viselkedése elsősorban a családi kötelékekben jut kifejezésre. Stabil, ún. anyaági családi csoportban élnek, amely 2-9 anyából és 1-3 bakból, valamint az ő ivadékaikból és néhány további alárendelt baknyúlból áll. A nyulak is, mint más családi kötelékben élő állatok, a csoporton belül egymás között bizonyos, a fajra jellemző egyedi távolságot tartanak. Ez a távolság a nyulak esetében aktív időszakban három egy irányba való ugráshoz elegendő távolság, ami kb. 1,5-2 m. Pihenéskor jellemzően összebújnak, egymást kölcsönösen tisztogatják, ugyanakkor evéskor távolságot tartanak.

Sztereotip viselkedés

Normális viselkedésnek tekinthető minden olyan öröklött és tanult viselkedés, ami egy bizonyos környezetben az állat egészségét, szaporodását és túlélését segíti. Minden állat viselkedésének vannak azonban olyan aspektusai, amelyek nem fajspecifikusak és kívül esnek azon a körön, amely az adott faj tagjainál nem fogságban lévő körülmények között rendszerint megfigyelhető. Ezeket nevezzük abnormális viselkedési formáknak. A sztereotípia az abnormális viselkedés egy formája. Az állandóan, változatlan formában ismétlődő, a természetestől eltérő viselkedési formák sorolhatók ide, melyeknek nincs nyilvánvaló céljuk vagy funkciójuk. Egy részük természetes viselkedési formákból alakul ki, míg mások létrejötte "csupán" válasz a mesterséges környezet korlátozásaira. Kialakulásuk oka legtöbbször a félelem, a frusztráció vagy az unalom.

A leggyakrabban előforduló abnormális (sztereotip) viselkedésformák

Ketrec (rács) rágása, harapdálása, nyalogatása
Kaparás és ásás a ketrec sarkában
Az itató és az etető rágása, kaparása, harapdálása, túlzott nyalogatása ("játék" az itatóval)
"Álevés"
Hosszú ideig tartó körbe-körbe fut- kosás, előre-hátra ugrálás
Túlzott tisztálkodás, a szőrzet túlzó nyalogatása, rágása (szőrevés)
A fej mozgatása le-föl, illetve job- bra-balra

A sztereotípiák és a jólét közötti kapcsolat bizonyított, de a sztereotípiák megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állat jóléte pillanatnyilag nem megfelelő.