Járványtan

RHD vírus halálos májgyulladást okoz a felnőtt háziasított és vadnyulak (az üregi nyulak fajai) között. Fiatal nyulak (6-8 hetesnél fiatalabbak) tünetmentesek a specifikus anyai humorális immunválasznak köszönhetően. Gyakori a vakcinázatlan állatok nagyarányú elhullása és az intenzív gazdaságokban a nyulak különböző arányban pusztulhatnak el a vírus típusától függően. A virulens RHDV/RHDVa a legtöbb vagy az összes fertőzött nyúl pusztulását okozhatja (halálozás 80-90%-os), míg az RHDV2 által fertőzött nyulakban változó a halálozás (5-70%). Ez a betegség a törzstől függetlenül, számos vadnyúl populációban drámai csökkenést okoz, különösen az első megjelenéskor. RHD nagyon könnyen terjed.

A fertőzés átvitele

RHD vírust nehéz elpusztítani és túlélheti a kíméletlen környezeti feltételeket is. Túlélheti az 50°C-os hőmérsékletet egy órán át, és nem inaktiválható fagyasztással. A vírus hónapokig is fennmarad a környezetben és az elpusztult egyedek tetemeiben. Az RHD terjedése közvetlen kapcsolatba hozható a fertőzött állatokkal és a ragályfogó tárgyakkal. A nyulak között szájon át, orron vagy kötőhártyán keresztül történik az RHD vírus fertőzése. A vizelet, a bélsár és a légzőszervi váladékok szintén hordozzák a vírust. A vírussal fertőzött állatok legfeljebb egy hónapig fertőzőképesek lehetnek az éghajlati viszonyoktól függően. Nem ismert, hogy ez mennyi ideig tart az RHDV-2 esetében. Egy fertőzött állatból származó tettem vagy szőr is továbbíthat RHD-t. Ragályfogó tárgy lehet pl. a ruházat, a szennyezett eleség, ketrecek, alom, etető tálak és a víz. Annak ellenére, hogy a vírus nem képes más emlősökben szaporodni, a ragadozó- vadászó állatok, mint például a róka, a görény és néhány madár a fertőzött nyúltetem elfogyasztása után a bélsarukkal üríthetik a vírust. A legyek, a bolhák és a szúnyogok szintén elterjeszthetik a vírust a nyulak között.

Klinikai tünetek

Diagnózis

Az RHD calicivírust általában az állatok elhullását követően diagnosztizáljuk a kórbonctani vizsgálat során. Különösen akkor gyaníthatjuk, hogy a hirtelen elhullás hátterében az RHD vírusfertőzöttség áll, ha a háztartásban egynél több nyúl pusztult el azonos módon (láz, letargia, elhullás). A differenciáldiagnózis magában foglalja a pasteurellozis okozta vérfertőzést, a myxomatosist, a mérgezést, a hőgutát és az E. coli vagy Clostridium perfringens E típusú enterotoxémiát. A vírus számos szövetben szaporodik, főként a tüdőben, májban és lépben és a viraemiás (ahol a vírus belép a véráramba, majd hozzáfér a test többi részéhez) szakaszt elvérzés követi. Az elhullást a fokozott a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) vagy a májelégtelenség okozza. A disszeminált intravaszkuláris koagulációnál a normális véralvadás zavart szenved. A betegség fokozott véralvadással kezdődik, ahol a kis vérerekben kialakuló vérrögök megakadályozhatják a vér áramlását, elzárhatják a vér útját a test szerveitől (tüdő, szív, vese). A fokozott véralvadás felhasználhatja a vérlemezkéket és az alvadási faktorokat, a kevesebb vérlemezke és alvadási faktor következtében pedig fokozott vérzés jelentkezik.

A betegség gyors lezajlása miatt az RHD-ben elpusztult nyulaknak általában jó a kondíciója. A leggyakoribb kórbonctani elváltozások a máj elhalása és a lépmegnagyobbodás. A máj általában sárgás-barna színű, morzsolódó és duzzadt. A lép fekete színű lesz, lekerekített szélekkel és duzzad. A vérzés számos más szerven és szöveten is látható. A légcsőben habos, véres nyák jelenthet meg. A félheveny és krónikus esetben a fülek, a kötőhártya és a bőr alatti szövetek sárgás elszíneződése figyelhető meg.

A májból, vérből, lépből vagy más szervekből származó mintákból laboratóriumi vizsgálatokat kell elvégezni a vírus RNS-ének kimutatásához (pl. RT-PCR, Western blot, ELISA).

Morbiditás, Mortalitás, Immunitás

A klasszikus RHDV/RHDVa okozta betegséget nagyfokú morbiditás (=meghatározott számú egyed közül mennyi kapja el a szóban forgó betegséget) jellemzi (majdnem 100%) és halálozási aránya általában 70 és 90% között van. A legmagasabb morbiditást és halálozási arány a felnőtt nyúl populációban látható. A fiatal, 6-8 hetesnél fiatalabb nyulaknál kevésbé valószínű, hogy megbetegednek vagy elpusztulnak. A 4 hetes és fiatalabb nyulakat nem betegíti meg. Az anyai ellenanyagok (IgG), amelyek könnyen átjutnak a placentán megmagyarázhatják, hogy az igen fiatal nyulak miért állnak ellen az RHD vírusnak. Egyes tudósok úgy vélik, hogy egy fiatal nyúl éretlen immunrendszere nem képes a véralvadás megindításához szükséges kémiai anyagokat előállítani, ezért nem okoz tüneteket a fertőzés. Ezzel szemben az RHDV2 még a 15-20 naposnál fiatal állatoknál is okozhat betegséget és elhullást. A túlélő nyulaknál immunitás alakul ki és teljesen ellenállnak az RHDV rokon törzseinek, de nem az RHDV2-nek, amelyre az immunitás csak részben véd. Az RHDV2 által okozott betegség megjelenése különbözik a "klasszikus" RHD-től. A halálozási arány alacsonyabb, de nagyon változó (5-70%), a kísérletileg fertőzött nyulak esetében átlagosan halálozás 20% -os. Az elhullás a nem vakcinázott hízó nyulakban és a 15 napos szopós nyulakban jelenhet meg és a betegségek folyamata általában hosszabb (3-5 nap), és több nyúl mutat félheveny-krónikus tüneteket és elváltozásokat.

Röviden az Eravac nyulak vérzéses betegsége elleni vakcináról